Gyalogos teljesítménytúrák 2017

Fel a hegyre! túrák - 2018.

Kreicsi Gábor beszámolója az SMS túráról

hétfő, 04 július 2011 06:26 Írta: 

A Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület (BTHE) megalakulása óta kiváló túrákat szervez. Nekem 2007 őszén sikerült először részt vennem egy börzsönyi gyalogtúrájukon, ami a szokatlan időjárás ellenére (havazás) szép emlékeket hagyott bennem. Azóta is, amikor csak tehetem, szívesen látogatom a rendezvényeiket. Nálam a kerékpáros túrák mindig prioritást élveznek a gyalogtúrákkal szemben, így eleve ilyen szemszögből szoktam nézni a választékot a szabadidőm függvényében. A címben is említett túrát először a múlt évben rendezte meg az Egyesület, ám akkor egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam ott lenni. Idén már nagyon vártam a túrát és minden úgy alakult, hogy ott is lehettem.

Göd felől, vonattal közelítettem meg Dorogot (a túra rajtját), míg túratársam – Ábrahám Balázs – kerékpárral tekert el egészen Budapestről. Már a vonaton nagy beszélgetést folytattunk a távokról és próbáltam mindenkit rábeszélni a leghosszabb távra.

http://farm6.static.flickr.com/5317/5887535740_13db5058a0_o.jpg

A teljesítménytúrán ugyanis három távból lehetett választani. Az ötvenes „csak” Sándor Móricz lakhelyét közelítette meg, Bajnán. Itt volt a Sándor család kastélya, melyet Móricz 1834-ben, Hild József tervei alapján – klasszicista stílusban - szinte teljesen átterveztetett. Itt történt az esemény, amikor Sándor Móricz lovával a kastély erkélyéről leugratott. A XIX. században élt gróf, a Sándor család utolsó fiú ági sarja, hihetetlen dolgokat tudott művelni lóháton. 17 évesen ült először lóra, de már abban az évben produkálta magát a mai Deák Ferenc utcában azzal, hogy lovával átugratott három, egymás mellé fogott lovat. Később a főúri társaságok népszerű alakjává vált. Szinte bármilyen útvonalat – akár házak belső lépcsőjét is – szívesen belovagolta.  A későbbiekben azonban az elméje megháborodott. A döblingi elmegyógyintézetben halt meg.

A nyolcvanas táv már érintette Szomort is, ahol a gróf egy kriptába lett eltemetve, míg a százas táv teljesen megkerülte a Gerecse főtömbjét is.

Leszállás után rögtön neveztem, ami a rendezvénykártyámmal igen gyorsan ment. Közben befutott Balázs is, aki rövid szusszanás és evés/ivás után már mutatta is az irányt ill. tempót. Jeleztem neki, hogy ez nekem igencsak sok lesz, így kissé visszább vett.

Már Dorogot elhagyva rögtön egy komolyabb emelkedő kezdődött, ami egy rövid lejtővel pihentetve ugyan, de később újra folytatódott. Csolnokra értünk be, amelyről talán kevesen tudják, hogy a recski kényszermunkatábor megszűnése után itt egészen 1956-ig folytatták ezt a fajta büntetést. Itt elváltunk egy rövid időre egymástól, mert Balázs az országúti bringájával egy nagyot került, hogy az Annavölgy központjában lévő ellenőrző pontot elérje. Én ugyanis a túra útvonalát követve egy köves úton jutottam át ugyanoda. Nagyon szép tájon kanyarogva, a végén egy igazán nehéz lejtmenettel értem le Annavölgybe, mely korábban Sárisáp része volt.

http://farm7.static.flickr.com/6012/5887536572_46ccc6c2b9_o.jpg

Szinte percre pontosan egyszerre értünk a ponthoz Balázzsal. El lehet képzelni az erőkülönbséget, hiszen ő háromszor annyit ment, mint én és ráadásul már benne volt a Budapest – Dorog közötti táv is bicajjal.

Innen együtt mentünk ismét tovább, de a szembeszél megtorpantott. Nosza „be is fogta” magát Balázs előre és nekem a szelet tartva hajtottunk tovább az igazán hullámos terepen. Kezdtem belejönni az emelkedőkbe, mire már Bajnán is voltunk, a következő ellenőrző állomáson. Papp Zsoltiék szolgáltak ki bennünket.

Pusztamarót felé már ismertem az utat. Nem sokszor jártam eddig a Gerecsében bicajjal, de amikor itt voltam szinte mindig fel is mentem erre a szép helyre. Az országútról egy közel 5 km-es, murvás út vezet fel az egykori településre. Tragikus sorsa 1526-ra vezethető vissza. A mohácsi vész után a megmaradt fősereg itt ásta be magát és készített erődítést, de a 16 ezer fős török sereg napokig ágyúzta őket, mire szinte mindenki az életét vesztette. A falunak még megvan a temetője és 2003-óta egy nagyon szépen kivitelezett emlékmű is áll a helyen, ahol a szörnyűség történt.

http://farm6.static.flickr.com/5309/5887537150_9d26f5aebb_o.jpg

A pontőr igen megörült, mikor meglátott és ellátott minden jóval. Innen még van egy kis emelkedő a Gerecse csúcsa felé, de aztán egészen Bikolpusztáig tart a lejtmenet. Balázsnak innen kellett feljönnie, kihagyva a murvás utat. A túra teljes szintemelkedéséből tudtam, hogy van még bőven, ennek megfelelően szinte végig emelkedő úton értük el Tardost, a Gerecse legmagasabban fekvő települését. Neve sokáig Tardosbánya volt, jó húsz éve rövidítettek rajta.

http://farm6.static.flickr.com/5308/5887537846_2efe99db5c_o.jpg

Jó kis gurulás következett a hátszélben egészen Tarjánig, ahol a templomnál üzemelt az ellenőrző állomás. Frissítés közben vettem észre, hogy pont kinyitották a templomot, így gyorsan bementem oda is. Igazán szépen fel van újítva a belső berendezése is.

http://farm6.static.flickr.com/5031/5887538448_1ca069fffd_o.jpg

Gyermelyig ismét többnyire hátszelünk volt, inkább a hullámvasút okozott nehézségeket. Több helyen is nagyon szép volt a táj, főleg a lengedező búzamezők tetszettek.

http://farm7.static.flickr.com/6009/5886971645_7bd3b6556f_o.jpg

Aztán Gyermely után jött egy igazán meredek emelkedő, amely szerencsére nem volt hosszú.

http://farm7.static.flickr.com/6060/5886972423_8dd61ea42d_o.jpg

Szomorban, ismét a templomnál igazoltuk magunkat és ráfordultunk a szembeszélre. Balázs fizikailag és lelkileg is kitett magáért, ahogyan „felvezetett” a hatalmas szélben. A küzdelmes rész már másodszor értük el Bajnát, ahol azonban most Epöl irányába fordultunk.

A szembeszél rögöt megszűnt, mi pedig ismét gyönyörködni kezdtünk a tájban. Kicsit emlékeztetett az olaszországi Dolomitokra.

http://farm6.static.flickr.com/5263/5887540394_45010d8203_o.jpg

http://farm6.static.flickr.com/5039/5887541086_6463de37ea_o.jpg

Itt a forgalom is elenyésző volt, ami talán a Máriahalom előtti útnak is köszönhető. Az ugyanis óriási, betonlapokból lett kirakva. Itt üzemelt az utolsó állomás, ahol páran összejöttünk. Közben elmeséltem Balázsnak, hogy a falu szokatlanul nagy temploma egy félreértésnek köszönhető. Annak idején ugyanis felcserélték a terveket és a kis falu egy másiknak szánt templomtervet kapott meg.

A hátralévő úton volt aztán minden, amit már egész nap megtapasztaltunk: szembeszél, hátszél, oldalszél, emelkedő, lejtő ( még lovasok is) és persze csodálatos környezet.

http://farm6.static.flickr.com/5065/5886974177_9362fab23f_o.jpg

Ilyen élményekkel gazdagodva gurultunk be a dorogi célba, ahol átvettük a teljesítésért járó jutalmakat. Balázs hazaindult bicajjal (közel 200 km-t ment ezen a napon) én pedig megvártam a vonatot.

A történethez tartozik még, hogy hazafelé jövet az esztergomi vonat – műszaki okok miatt - 15 perc késést szedett össze, nekem pedig nem volt ennyi időm az átszállásra. Így az Újpest városkapunál leszállva egy sprintet csináltam a váci vonalon lévő megállóig. Az órámra nem is nézve szinte repültem a macskaköves úton, de így 10 perc alatt átértem és fel is tudtam szállni a csatlakozásnak kinézett vonatra.

Nagyon jó kis nap volt ez!

Kreicsi Gábor

Utoljára frissítve: hétfő, 13 február 2012 06:58
Megjelent: 7282 alkalommal
Értékelés:
(0 szavazat)
Tovább a kategóriában: Karszt 50 »

Legfrissebb képek